Jonbenét Ramsey

Örömmel jelentem be, hogy az oldal ismét kinyitott. Sok habozás, gondolkodás után, úgy döntöttem, hogy újra belevágok, de ezúttal van egy kis segítségem is, Dodich, akinek innen is köszönöm.  

Ma egy olyan bejegyzést hoztam, amiben egy olyan emberről fogok beszélni, akit valószínűleg név alapján már sokan ismertek, de a történetét nem biztos, hogy tudjátok. Ő pedig nem más, mint a Zodiákus. 

1966 október 30-án kezdődött minden, amikor is az iskolai könyvtárban tartózkodott Cheri Jo Bates, a Riverside-i Főiskola egyik diáklánya. A könyvtár szokásához híven este 9-kor zárt be. A 18 éves Cherit brutálisan meggyilkolták, és holttestére másnap találtak rá, két elhagyott, az egyetem tulajdonában lévő ház között. A testet 11 késszúrás borította; 1 a hátán, 3 vágás a mellkasán, torkát pedig 7 alkalommal vágta el, és arcát teljesen összeverte. Nem messze a tetthelytől, egy Timex típusú férfi karórát találtak, amin az óra 12:23-kor megállt, de a rendőrség úgy gondolta, hogy a gyilkosságot jóval hamarabb követte el az elkövető. A kihallgatások során többen is tanusították, hogy este 11 óra körül sikolyt hallottak. A karóra mellett egy szakadt ingujjat is találtak, illetve a porban egy katonai bakancs lenyomatát is, ami az angol méretezés szerint a 10-eshez volt közel. Cheri körmei alatt vért, hajat, és szövetdarabokat véltek felfedezni. 

Egy hónappal később, november 29-én a Riverside-i rendőrség és a helyi lap, a Riverside Press-Enterprise csaknem azonos leveleket kapott, a leveleknek a vallomás nevet adta az elkövető. A levelek tartalma a következő volt: 

A vallomás 
Fiatal volt és gyönyörű, de már ütött és kopott és halott. Nem ő az első és nem ő lesz az utolsó, éjszakánként virrasztok és a következő áldozaton gondolkodom. Talán a gyönyörű szőke lány lesz az, ki gyerekekre vigyáz a kisbolt mellett és minden este hét körül lesétál a sötét sikátorba. Vagy talán a formás barna lesz az, aki nemet mondott mikor randevúra hívtam a főiskolán. Talán egyikőjük sem. De ki fogom metszeni női szerveiket és letétbe helyezem, hogy az egész város láthassa. Ne könnyítsék meg túlzottan a dolgom. Vigyázzanak a testvéreikre, lányaikra és feleségeikre az utcákon és a sikátorokban. Miss Bates ostoba volt. Bárányként vonult a mészárszékre. Nem harcolt. De én igen. Olcsó győzelem volt. Elvágtam az elosztó középső vezetékét. A könyvtárban vártam rá és két percen át követtem. Az elemek lemerültek. Felajánlottam a segítségem. Ezután örömmel beszélgetett velem. Mondtam neki, hogy a kocsim az utcán áll és szívesen hazaviszem. Amikor távolodtunk a könyvtártól azt mondtam, hogy eljött az idő. Mire ő azt kérdezte: minek jött el az ideje? Azt mondtam neki, hogy eljött az idő arra, hogy meghaljon. Megszorítottam a nyakát és a kezemet a szájára tapasztottam és a másik kezemben lévő kicsi késsel elvágtam a torkát. Nagyon odaadóan távozott. A mellei meleggé és keménnyé váltak a kezem alatt, de én csak egy dologra gondoltam. Megfizettem azért a sok szemétségért, amit az évek során velem tett. Nehezen halt meg. Reszketett és rázkódott ahogy megtámasztottam a testét az ajkai pedig remegtek. Még egyszer sikított és én fejbe rúgtam, hogy befogja a pofáját. Belemártottam a kést és az eltört. Majd bevégeztem a munkát, elvágtam a torkát. Nem vagyok beteg. Nem vagyok elmeháborodott. De a játék nem fog abbamaradni. Ezt a levelet adják közre, hogy mindenki elolvashassa. Talán megmenti azt a lányt, aki a sikátorban jár. De ez már önökön múlik. Én leszek az önök lelkiismerete. Nem az enyém. Igen, a telefonáló is én voltam. Csak figyelmeztetés volt. Legyenek résen… most is fiatal lányokat cserkészek be.